Majdnem két hét kihagyás után végre visszatértem a klienseimhez. Tavaszi szünet, betegségek... ilyenkor persze rendesen feltorlódnak a témák. Hogy lehet ebből mégis egy hatékony, pörgős ülés? Két eszközt vetettem be: egy CMY-kockát és az egyik kedvenc kávézóm kerthelyiségét.
Mindig nagyon szeretek a “ki vagyok én?”-területtel dolgozni, de ez az alkalom kifejezetten izgalmasan alakult. A kockával arra néztünk rá több szemszögből – szó szerint! –, hogy milyenek az egyes életterületeken betöltött szerepek a kliensem, illetve mások szemszögéből. Pillanatok alatt egy kézzelfogható térkép rajzolódott ki belőle, tele hús-vér, elgondolkodtató kérdéssel. A válaszok meg? Azok legtöbbször úgyis az ülések _között_ születnek meg, és ez pontosan így van rendjén.
A másik “eszközöm” a tér maga volt. Egy kerthelyiség, ahol szabadon szárnyalhatnak az asszociációk, isteni a karamelles tea, és ha valamiért elhúzzuk az időt, még egy süti is belefér. Márpedig megesik, hogy elhúzzuk… ugyanis sosem vágom el a fonalat egy téma kellős közepén, 55 perc után azzal, hogy „lejárt az időnk, szevasz” 😊
Azt hiszem, volt egy plusz, „láthatatlan” eszközöm is: a partnerség. Az, hogy nem rabolom el a fókuszt.
Amikor a 16 éves kliensem azzal esik be, hogy „boldog rendszerváltást!”, megtisztelem azzal, hogy a kőkemény meló előtt igenis trécselünk egy kicsit. Ha nem lett volna rá ekkora igénye, nem mesél a rendszerváltó koncertről már a telefonban is annyit. És nem beszéltük volna meg azt sem, hogy a választások utáni hétfőn inkább pörögjön a barátaival suli után ahelyett, hogy hozzám rohanna. Ahogy ő mondta hálásan: „akkor úgyis csak erről beszélnénk”.
Az eredmény? Az egyik leghatékonyabb ülésünk volt ez a tegnapi. Mert nem eltartott kisujjal, tankönyvszagúan dolgozom, hanem élettel teli, figyelmes, 150%-os figyelemmel, mégis oldott hangulatban. Együtt lélegezve a klienseimmel, nagyon büszkén az eredményeikre.
És így legalább mehetek baseballsapkában! 😎
(Ha most megmozdult benned valami, írj bátran, találunk időpontot a te kamaszodnak is!)