Ez volt a válasz nemrég, amikor feltettem egy 16 éves lánynak a kedvenc csodakérdésemet: "Tíz év eltelt hirtelen, ahogy csettintettem - milyen a napod?"

Azt hiszed, csak amúgy “kamaszosan” visszavágott, ugye? Dehogyis. Velem végre őszinte volt, leesett a mások előtt gondosan felépített maszk... És belegondoltam, hogy mennyire érthető a félelem a zsigereiben.

Ezek a gyerekek ma egyszerre próbálnak megfelelni az iskolának, a barátoknak, a közösségi médiának, miközben folyamatosan látják mások "tökéletes" életét. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a világról alkotott képük mennyire sötét lett. Klímaváltozás, háborúk, AI miatti munkahelyvesztés: ami régen csak felnőtt aggodalom volt, ma már 14 évesen napirenden van. A számok beszédesek: a 12-25 éves korosztályban drámaian megnőtt a depresszió és a pszichológiai distressz aránya.

Azzal a lánnyal nem próbáltuk meg felépíteni a 10 éves tervet. Egyáltalán nem erről szólt a találkozónk. Ehelyett megkerestük, mi az, amit ma este jólesik majd tudni magáról. Milyen apró dolgot tud holnap csinálni, ami miatt egy kicsit büszkébb lesz magára. Mi az a két lépés, amivel előre tud tervezni, és abból az első, amit meg tud tenni. Mert nála így működőképes a módszerem.

Mert a megoldásfókuszú coachingban (ami valójában az alaptermészetem is, de csodálatos, hogy ezt művelni lehet, a szó legnemesebb értelmében) nem azzal foglalkozunk, hogy mi minden rossz vagy mi mindentől félünk. Nem keresünk okokat, nem elemzzük a múltat. Ehelyett apró lépésekkel építkezünk. Nem 10 évre, nem 1 évre, hanem holnapra.

Egy hét múlva már három napra előre látott. Nem azért, mert megváltozott a világ, hanem mert ő maga kezdett hinni abban, hogy tud hatással lenni a saját életére. Végre megérkezett hozzá az a felismerés, amitől csillogni kezdett a szeme.

A tinijeinknek nem előre tervezendő jövőre van szükségük, hanem cselekvési lehetőségekre. Apró sikerekre. Erősségekre, amikbe kapaszkodhatnak. Mert amikor egy kamasz azt érzi, hogy van hatása a saját életére, akkor visszajön a remény. És a reménnyel együtt a jövőkép is. És újra csillog a szem 💜

Ti mit tapasztaltok? Hogyan beszélnek a körülöttetek lévő fiatalok a jövőről?