Sok szülő gyomra görcsbe rándul kicsit, ha a karácsonyra gondol – főleg, ha van otthon egy (vagy több) kamasz. A mézeskalács illata mellé gyakran bekúszik a félelem: „Vajon idén is duzzogva ül majd az asztalnál?”, „Képes lesz két órára letenni a telefont?”, vagy „Hogyan kerüljük el, hogy a fa alatt robbanjon ki a harmadik világháború a jegyei miatt?”
Legyünk őszinték: a kamaszod valószínűleg nem akar ott lenni. Vagy ha ott is van, legszívesebben a telefonját nyomkodná, a szobájában lenne, vagy a barátaival lógna. Te pedig próbálod fenntartani a “szerető család” látszatát, miközben legbelül forrsz, mert a gyerek már harmadszor forgatta a szemét a Mennyből az angyal alatt.
De mi lenne, ha idén nem a tökéletességre törekednénk, hanem arra, ami működik? A megoldásfókuszú szemlélet (brief coaching) nem varázslat, de karácsonykor tényleg csodákra képes. Íme, hogyan hangolhatod át az ünnepeket a „problémák” helyett a „megoldásokra”. És már itt helyére tennék egy fontos fogalmat: a megoldásfókusz nem azt jelenti, hogy pozitívat gondolunk a rosszról. Azt jelenti, hogy azt csináljuk, ami működik, és abbahagyjuk azt, ami nem. Íme a gyakorlati haditerv, hogy idén véráldozat nélkül ússzátok meg az ünnepeket.
1. Köss “Békepaktumot” (Időkeretekkel!)
A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, hogy elvárod: „egész karácsonykor legyünk együtt”. Ez egy tininek börtön.
A technika: Konkrét üzletkötés, még 24-e előtt.
Ülj le vele, és mondd ezt: “Tudom, hogy unod a rokonozást és szívesebben lennél a szobádban. Kössünk üzletet. Én azt kérem, hogy szenteste 18:00 és 20:30 között legyél velünk a nappaliban, telefon nélkül, aktívan. Cserébe ígérem, hogy 20:31-kor békén hagyunk, nem szólunk be, ha felmész, és nem zargatunk éjfélig. Áll az alku?” Ez a Time Boxing. A tini látja a végét, tudja, hogy “csak ezt a 2,5 órát kell kibírni”, ezért sokkal együttműködőbb lesz abban a rövid sávban.
2. Ne követeld a mosolyt! (viselkedés vs. érzelem)
Sok szülő ott rontja el, hogy nem elég neki, hogy a gyerek ott ül az asztalnál, még azt is elvárja, hogy élvezze. “Legalább vágj egy kicsit jobb képet!” – ez a mondat a biztosítéka egy jó kis ünnepi veszekedésnek.
A technika: Engedd el az érzelmi kontrollt.
Tűzz ki egyetlen célt: legyen ott fizikailag és válaszoljon, ha kérdezik. Ha ezt savanyú képpel teszi? Az az ő dolga. Ha unottan eszi a halászlevet? Nem baj. Ha te nem feszülsz rá az ő hangulatára, ő is hamarabb enged fel. Értékeld a jelenlétét, ne kritizáld az arckifejezését.
3. “Nagyi-elhárító” tréning (Felkészülés a kínos kérdésekre)
A karácsonyi ebédek rémálma: “Na és van már kislány/kisfiú a láthatáron?”, “Hogy állsz a matekkal?”, “Mi leszel, ha nagy leszel?”. A rokonok jó szándékúak, de tapintatlanok. A tini erre robban vagy bezárkózik.
A technika: Készítsd fel előre!
Mondd el neki: “Figyelj, a nagybátyád tuti meg fogja kérdezni a jegyeidet. Idegesítő, tudom. Mit fogsz neki mondani, hogy gyorsan lezárjuk a témát?” Taníts be neki 1-2 panelválaszt (pl.: “Minden oké, alakul, de karácsonykor nem szeretnék suliról beszélni, inkább mesélj a kutyádról!”). Ha van stratégiája, nem fogja sarokba szorítva érezni magát.
4. Hagyd a nevelést januárra!
Látod, hogy rendetlen a szobája? Látod. Idegesít, hogy megint kólát iszik víz helyett? Igen. Most van itt az ideje ezt szóvá tenni? NEM.
A technika: A “Majd januárban” doboz.
Minden kritikai észrevételedet, nevelési célzatú megjegyzésedet képzeletben dobd be egy dobozba, amire rá van írva: Kinyitni január 2-án. A karácsony a kapcsolat ideje, nem a korrekcióé. Ha most kezded el nevelni, csak ellenállást szülsz. Ha nem életveszélyes, amit csinál, hagyd rá. Most az a cél, hogy ne legyen balhé.
5. Skálázd le az elvárásaidat a realitás talajára
Ha a fejedben egy 10-es skálájú idill él, akkor a valóság (ami mondjuk egy 4-es) csalódás lesz.
A technika: Tűzz ki egy “elég jó” szintet.
Mi a minimum, amivel már elégedett lennél?
Nem csapja ránk az ajtót? Megköszöni az ajándékot? Eszik velünk egyet?
Ha ezek megvannak, veregesd vállon magad. Ez egy sikeres karácsony volt egy kamasszal.
Végül egy tipp neked: Ha érzed, hogy megy fel a pumpa, vonulj vissza te is. Nem kell mártírnak lenni. Egy “Most szükségem van 20 perc nyugira” mondat sokkal többet tanít a gyereknek az önismeretről, mint bármilyen prédikáció. Túlélésre fel!
Mi van, ha mégis borult a bili?
Legyünk realisták: néha a legjobb stratégia és a legnagyobb türelem ellenére is elszakad a cérna. Ha a karácsonyod inkább szólt a csatákról, mint a békéről, és úgy érzed, a szünet végére teljesen elfogytak az eszközeid: ez nem a te kudarcod, ez a kamaszkorral járó “csomag” része. A lényeg, hogy ne cipeld át ezt a feszültséget és a tehetetlenség érzését az új évre. Ha úgy érzed, falakba ütköztél, és egyedül nem látod a kiutat a családi állóháborúból, várlak egyéni konzultációra. Itt nem a hibákat fogjuk elemezni és nem a “miérteken” rágódunk. Megoldásfókuszú szemlélettel azt keressük meg, mi az a kis lépés, amivel visszatalálhattok egymáshoz – és a te lelki békédhez – a hétköznapokban. Kattints, és kérj időpontot magadnak és/vagy a tinidnek januárra vagy akár még idén, hogy tiszta lappal (és új stratégiával) induljon az év!
Ui: Apropó, meglelted a tökéletes ajándékot egy kamasznak: megtalálni a legjobb önmagát! Válassz, és küldöm a nyomtatható ajándékkártyád!
