Hű, emlékszem, milyen jó volt anno – csak menni és menni, kicsattanva a szabadságtól, minden korlát nélkül, a barátokkal belevetni magunkat a nyárba. Fél Balaton, éjszakai villamosok, hirtelen jött ötletek, és az a megállíthatatlan érzés: „Enyém a világ!” Ha valaki azt mondta volna akkor, hogy egyszer majd azon izgulok, a gyerekem hová kóborol, mikor hív fel, vagy ki mellett alszik el valahol sátorban, hát mosolyogtam volna, „ugyan már, csak menni kell!” És tessék… lassan én leszek az, aki szíve szerint a zsebében hordaná a tinijét, mégis próbál majd nagyvonalúan bízni. Akasztják a hóhért, szokták mondani, ugye?
A megoldásfókuszú szemlélet azért is baráti segítség ebben az élethelyzetben, mert nem korlátoz, hanem erőforrásokhoz nyúl. Arra biztat, hogy ne csak a láthatatlan hálót feszítsük ki a gyerekeink alá, de adjunk neki kötelet, amibe kapaszkodhat, ha magasan akar járni. Lássuk hát, miben segíthetünk úgy, hogy közben jusson egy morzsa abból a felszabadult, kalandos érzésből is, amit egykor mi is átéltünk!
-
Társaság: a barátság ereje
Meséld el, milyen volt neked az a bandád, akik nélkül nem indult buli – hadd értse, miért fontos, hogy ő is jó 'csapatban' menjen, és hogyan válik ilyenkor a társaság igazi kapaszkodóvá.
2. Útvonal és közlekedés: a navigálás élménye
Oszt meg vele, ti mennyit tévedtetek el poénból vagy kalandvágyból, aztán beszéljétek át: „Na és hogy oldanád meg, ha kicsit kacskaringósabb az út?” – hadd lássa, a bajból is lehet sztori.
3. Pénzügyek: pénz, ami egyszer elfogyott (de legalább lett belőle tanulság)
Figyelj rá, vannak-e saját sikerei költésben vagy spórolásban, és nyugodtan mesélj egy régi „elfogyott minden pénzem” sztorit is – hadd derüljön, de tanuljon is a te hibádból.
4. Szállás, program, helyszín: a komfortzónából kifelé
Hívd elő, volt-e olyan, amikor neked is szokatlan, újszerű volt egy helyszín, és hogyan érezted magad – adj neki rutint azzal is, hogy közösen gondoljátok végig, most mire figyelhet igazán.
5. Kapcsolattartás: az „akkor még nem is volt mobil...” sztorik
Nyugodtan hozz példát arra, amikor egy napig senkivel nem tudtál beszélni – és most együtt kitalálhatjátok, mi a nektek legtermészetesebb, legbiztonságosabb kapcsolattartási mód.
6. Vészhelyzeti kódszó: a közös összekacsintás
Találjatok ki valami csak rátok jellemzőt – lehet ez egy régi családi szó, vagy egy friss, saját vicc, amivel jelezni tud, ha baj van.
7. Közös félelmek, közös megoldások
Oszt meg vele (őszintén!), hogy van, amitől te is tartasz, és ismerd meg, ő mitől fél. Keressétek együtt a megoldásokat, ahogy régen is együtt találtatok ki „mentő terveket” a haverokkal; csak most szülő-gyerek szinten.
8. Sikerek, örömök: előre is lehet rá büszkének lenni
Bátorítsd, hogy tervezzen: mit szeretne elmesélni hazaérve, milyen kalandban reménykedik? Így már a program előtt is adsz neki visszajelzést: büszke leszel rá akkor is, ha csak próbálkozik.
9. Szülői példák: amikor tényleg „nem okosat” csináltál
Oszd meg vele a baklövéseidet is – nem csak, hogy nevessetek rajta, hanem hogy ő is merjen kérdezni, hibázni, lazábban kezelni a tökéletességre törekvést.
10. Végszó: akasztják a hóhért, móka is jár hozzá
Most, hogy mindent végigbeszéltetek, talán egy kicsit nevetsz magadon is: pont azokat a mondatokat mondod, amiket egykor te hallani sem akartál. De ahogy a gyerek kimegy az ajtón, a régi túrák, nyarakat idézve, tudhatod – a világ ugyanazt kínálja: kalandot, nevetést, fejlődést, és újabb közös sztorikat. Ez a ti nyaratok is!
Neked is szabad kicsit visszarepülni azokba a régi, szabad napokba, amikor csak mentél előre, mert most épp a te fiad vagy lányod lép a saját útjára. És bár ijesztő lehet a féltés, jó tudni: ugyanazt az örömöt keresi ő is. Engedjük meg neki - és magunknak is - ezt a kalandot, egy kis nosztalgiával, némi humorral, és jó adag közös bizalommal.
