Hogy vagytok a bejgli-kóma után? A jól megérdemlt békés pilledtség járja át az otthonotokat, esetleg vidáman pörögtök, vagy már egymás agyára mentetek? Mindegyik ér.
Mi most épp abban a furcsa, varázslatos „senkiföldjén” lebegünk: a karácsony már lecsengett (nálunk influenzával felturbózva), az újév még nem robbant be… és talán Te is érzed, hogy a napok kicsit összefolynak. Vasárnap van, nyakunkon az év utolsó hete, ami egy tinivel a családban tele van kihívásokkal, de egyben hatalmas lehetőségekkel is.
Ilyenkor minden a feje tetejére áll, és ez teljesen rendben van! A süti fogy, az energiaszint ingadozik, a bioritmus pedig egy látványos szaltót ír le: éjfélkor még pörögnek, délben még alszanak. Mi szülők pedig ott állunk a mikrodöntések közepén: „Átmehet a barátokhoz?”, „Tanuljon, vagy pihenjen?”, „Meddig gépezhet?”. Ismerős a helyzet, amikor a saját életed menedzselése mellett próbálsz rendet tartani a káoszban? De nézzünk erre most egy kicsit más szemmel! Sok kamasznak (különösen azoknak, akik nehezen illeszkednek be a suliba) ez a hét nemcsak pihenés, hanem egy hatalmas fellélegzés. Végre nem kell megfelelniük, nem kell készenlétben lenniük, és ez a szabadság most mindennél többet ér. Mi lenne, ha ezen a héten mi is lazítanánk a gyeplőn, és a szigorú szabályok helyett a bizalmat választanánk?
Gondolj bele: neked milyen felszabadító érzés, amikor szabadságon vagy, és végre nem liheg a nyakadban a főnök. A tinidnek a suli a munkahelye, most pedig itt az ideje az ő „szabadságának”. Ha most engedsz egy kicsit a kereteken (legyen az a lefekvési idő vagy a gépezés), azzal nem a tekintélyedet rombolod, hanem épp ellenkezőleg: bizalmat alapozol. Azt üzened neki, hogy látod az igényeit, és partnernek tekinted.
Ahelyett, hogy egyedül őrlődnél a szabályokon, vond be őt is a döntésekbe! Ez a megoldásfókusz lényege: nem neked kell tudnod a tutit, találjátok ki közösen. Kérdezd meg tőle egy szelet süti mellett: „Figyu, mi lenne a reális kompromisszum szilveszterkor, ami neked is buli, de én sem rágom tövig a körmöm?” Ha partnerként kezeled, és ő is kimondhatja a véleményét, sokkal szívesebben fogja tartani magát a közös megállapodáshoz. Ez kívülről talán engedékenységnek tűnik, de belül, a lelkében nagyon fogja értékelni.
—-
Egy kis elméleti háttér - miért működik ez a “megoldásfókusz-dolog”?
A hagyományos nevelési elvek (vagy a “problémafókuszú” megközelítés) gyakran abból indulnak ki, hogy a szülő a “szakértő”, akinek tudnia kell a helyes választ, a szabályt, és be is kell tartatnia azt. Ha ez nem sikerül, akkor a “problémát” (a gyereket vagy a viselkedést) kell megszerelni.
Ezzel szemben a közös kitalálás és bevonás azért megoldásfókuszú (Solution-Focused Brief Coaching - SFBC alapokon nyugvó), mert:
1. Az ügyfél (itt a tini) a saját életének szakértője
A megoldásfókuszú szemlélet egyik alapvetése, hogy nem én (a coach vagy a szülő) tudom a legjobban, mi működik a másiknak, hanem ő maga - természetesen a korából adódó korlátok mellett.
Amikor bevonod, azt üzened: “Te ismered magad, te tudod, mennyit bírsz, mi esne jól. Én bízom a kompetenciádban.” Ezzel a felelősséget is megosztod. Nem te diktálsz, hanem együttműködsz.
2. A “működő dolgokra” épít, nem a hibákra
Ha egyedül döntesz, gyakran a félelmeid vezérelnek (pl. “ha sokat gépezik, nem fog tanulni”). Ha bevonod őt, akkor a célra fókuszáltok (pl. “Hogy legyen meg a pihenés is, de a lecke is?”). A kérdés nem az, hogy mi a baj (sokat gépezik), hanem hogy mi a vágyott állapot (legyen kipihent és felkészült), és oda milyen apró lépések vezetnek.
3. Partnerség és a “Not Knowing” (nem-tudás) pozíciója
A megoldásfókuszú coach (és szülő) mer “nem tudni”. Nem kell, hogy nálad legyen a bölcsek köve. Ez leveszi a válladról a terhet. Amikor azt mondod: “Nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás, találjuk ki közösen”, azzal kilépsz a hierarchikus hatalmi harcból. A kamaszok a hatalmi harcra ellenállással reagálnak. A partnerségre viszont együttműködéssel (általában).
4. Elköteleződés a saját megoldás mellett
Pszichológiai tény: sokkal szívesebben tartjuk be azokat a szabályokat, amiket mi magunk (vagy a mi bevonásunkkal) alkottak, mint azokat, amiket ránk kényszerítettek. Ha ő mondja ki, hogy “oké, szilveszterkor 3-ra hazaérek”, azt komolyabban veszi, mintha te parancsolnád meg. Ez a megoldás (a betartható szabály) felé visz, nem a szabályszegés (a probléma) felé.
Szóval röviden: azért működik a megoldásfókuszú megközelítés kiemelkedően jól a kamaszoknál, mert a kényszerítés helyett az erőforrásokra (a tini ötleteire és felelősségvállalására) épít, és a jövőbeli megoldást keresi a jelenbeli konfliktus helyett.
—-
Oké, akkor mi a mesterterv? A bevonás?
Is. Vagy épp a békén hagyás! Bármi, ami szeretettel és hálával tölti meg a szíveteket. Most, hogy nincs a hétköznapi rohanás, végre van tér a valódi kapcsolódásra. Nem kellenek nagy dolgok: egy közös filmezés, egy séta, vagy csak annyi, hogy békén hagyod a szobájában, de viszel be neki egy teát. Ezek az apró, szeretetteljes gesztusok építik azt a hidat, amin később (amikor majd „baj van”, vagy nehezebb az élet) bátran átsétálhat hozzád, mert tudja, hogy bízhat benned.
Próbáljátok meg ezen a héten a „túlélés” helyett az örömteli együttlétre helyezni a hangsúlyt. Ha a bioritmus felborul, hát felborul – januárban majd együtt visszaállítjuk (ebben is segíteni fogok!). Most élvezzétek a szabadságot, a csendesebb pillanatokat és egymás társaságát. Apropó: sikerült hasznosítanotok a családi játéktippjeimet az előző cikkemből? Most itt a lehetőség!
Kívánok nektek nagyon boldog, bizalommal teli új évet!
Szeretettel:
Léna