Hallottátok a legújabb híreket? Ausztrália után most a világ negyedik legnépesebb országa, Indonézia is meglépte azt, amiről eddig sokan csak vitatkoztak: elkezdték betiltani a közösségi média használatát a 16 éven aluliak számára.
A friss bejelentés szerint a kormány "nem ismer kompromisszumot", és az olyan tech óriásoknak, mint a TikTok, Instagram, YouTube, Facebook, vagy éppen a Roblox, kötelezően meg kell akadályozniuk a 16 év alattiak hozzáférését. Indonéziában ez az új szabályozás elképesztő számú, durván 70 millió gyereket érint. Az indoklás persze nagyon is érthető: a döntéshozók védeni akarják a fiatalokat az online zaklatástól, a netes függőségtől, az internetes csalásoktól és a káros tartalmaktól.
Szülőként valószínűleg mindannyian megértjük a szándékot. Titkon talán mi is eljátszottunk már a gondolattal, milyen jó lenne egyetlen gombnyomással lekapcsolni a wifit, hogy a gyerekeink végre visszatérjenek a "való világba". De a teljes állami tiltás a mi mindennapjainkban egyelőre nem realitás, a puszta tiltás pedig a legtöbb tininél amúgy is csak a kiskapuk kreatív keresését indítja be.
Megoldásfókuszú szemmel nézve a kérdés számunkra inkább ez: Mit tehetünk mi, szülők, itt és most, a saját nappalinkban? Hogyan tehetjük őket ellenállóbbá?
Íme néhány dolog, ami a radikális tiltás helyett (is) működik:
Alapozzuk meg a bizalmat minél korábban
Ne áltassuk magunkat: egyáltalán nem reális elvárás, hogy egy 14 éves kamasz majd magától, lelkesen leül velünk megbeszélni, kivel miről csetel. A leválás egy teljesen természetes folyamat, aminek pont az a lényege, hogy elkezdenek távolodni és a kortársak felé fordulni. Épp ezért a nyílt, ítélkezésmentes beszélgetéseket a netes világról (hogy mi vicces egy videón, vagy milyen játékok pörögnek, kik a hiteles vagy épp hiteltelen szereplők) már sokkal korábban, jóval a kiskamaszkor előtt el kell kezdeni. Ha ezt a bizalmi hálót még időben kiépítjük, akkor nagyobb eséllyel fognak hozzánk fordulni, ha később esetleg bajba kerülnek az online térben.
Közös megállapodások a parancsok helyett
Üljetek le, és beszéljétek meg együtt a kereteket; és ezt is érdemes minél hamarabb bevezetni. Ha a gyerek is részt vesz a szabályok megalkotásában (például hogy vacsora közben vagy elalvás előtt nincs telefon), sokkal szívesebben fogja betartani azokat, mintha csak felülről kapna egy utasítást.
Valódi élmények és offline kapcsolódások:
Egy olyan fiatal, aki a fizikai valóságban is megéli a sikereket, vannak saját hobbijai, barátai és céljai, sokkal kevésbé lesz kiszolgáltatva a virtuális tér lájkjainak és a közösségi média nyomásának. Támogassuk abban, hogy a képernyőn kívül is megtalálja a saját útját, és legyen mihez kapcsolódnia a való világban!
A világ és a jogszabályok gyorsan változnak, a kütyük maradnak, de a gyerekek számára a legfontosabb horgony továbbra is a mi elfogadó, biztonságos jelenlétünk 💜
Ti mit gondoltok erről a drasztikus indonéz tiltásról? És ami még fontosabb: nálatok mikor kezdődtek el a nagy "netes" beszélgetések a gyerekekkel?